Először is azzal szeretném ezt a részt kezdeni, hogy az elírások nem a magyar helyesírás teljses ismeretlenségét tükrözik bennem, hanem csak a gépelési hiányosságaimról adnak egy képet.
Szóval ki vagyok? Túl a 30-on egy értelmiségi fiatalember. Azt hiszem, hogy 2 keménytáblás megszerzése után, s a harmadik előtt ezt joggal mondhatom magamról. Akkor itt álljunk meg egy kicsit, de rögtön. Értelmiségi. Ez manapság egy státusszá vált állapot, amellyel sokan kérkednek, de igazából közük nincs sem az értelemhez, sem az emberséghez. Viszont szinte mindenki az akar lenni. Magam részéről emberi lelkekben, a pszichében utazom, s ehhez sulit kellett végezni, s aztán adtak hozzá egy papírt, persze megfelelő ellenszolgáltatásért cserébe. Diplomadolgozat, záróvizsga, stb... De nem szeretem ebbe a rétegbe sorolni magam, mert én nem értelmiségi ember, hanem jó ember akarok lenni a magam egyszerűségében. Persze ha olyan áll szemben velem, aki egy kérkedő értelmiségi és azt hiszi, hogy hülye vagyok, akkor azért nem hagyom magam.
Miért írok? Mert ahogy a blog címe is mutatja, agyamra ment az eszem. Mielőtt valaki azt hiszi, hogy beképzelt vagyok, nem így van. Valaki marhaságból azt mondta nekem, hogy "édes fiam, te olyan okos vagy" (persze irónikusan), s erre hangzott részemről a válasz, hogy "persze, mert agyamra ment az eszem". Ennyi a rövid történet.
Aki olvassa a blogomat, nyugodtan tegye minden mondatom elé, hogy "Tapsy szerint", mert itt minden arról szól, hogy szerintem milyen a világ, milyen az ember, milyen az ember különböző szituációkban, stb... Nem fogok sem recepteket és csirkecombokat fényképezni és megosztani, hanem egyszerűen közlöm a véleményemet bizonyos dolgokról. Ha polgárpukkasztó lesz, az sem baj, ha nem lesz az, az sem baj. csak írogatok, s remélem sokan olvasgatnak majd. Annyi időm sajna nincs, hogy itt csücsüljek 0-24-ben, de szeretnék naponta legalább egy témát megosztani, körbejárni épp arról, ami eszembe jut.
