Sajnos bárhogy is nézünk egy ismerkedést, nagyon sokan szeretnek hazudozni, füllenteni a leendő párjuknak. Mindezt azért, mert szinte bármire képesek, hogy megszerezzék a számukra álomnőt, vagy álompasit. Ilyenkor nem számolnak azzal, hogy ennek lehetnek sajnálatos következményei a kapcsolatuk folyamán, ha egyáltalán lesz olyan. Itt is megvannak az okai a hazudozásnak, mint általában az életben történő hazugságoknak is. Valaki vagy többnek akar látszani, vagy kevesebbnek, mert azt hiszi, hogy a leendő párjának olyan ember kell, mint amilyennek hazudja magát.
Három kategóriába lehet a hazudozókat besorolni, illetve csak kettőbe, mert az első az őszinte és bevállalós.
- Őszinte és bevállalós. Nem takargat semmit. Bevállalja, hogy ő olyan amilyen, s ezt nem akarja palástolni, nem akarja véka alá rejteni. Ehhez bátorság kell, mert a kiszemeltet olyan magasságokba szokás helyezni, hogy az elmondhatatlan, s az udvarló pedig ezzel sokszor túlzottan alárendelődik. Kockázatos az őszinteség, mert benne van a pakliban, hogy nem kell az illető. Ennek ellenére még mindig ez a jobb variáció, mert az embert kell szeretni, s nem azt, akinek mutatja, vagy hazudja magát annak érdekében, hogy valakit megszerezzen.
- Hazudós, aki többnek akar látszani. Ezek az emberek azok, akik sokkal többnek akarják mutatni magukat, mint amik, illetve akik. Itt ne az anyagiakra gondoljunk elsősorban - arra is gondolhatunk -, hanem életvitelre. Beállítja valaki magát egy rettentően bulizósnak, állandóan hatalmas társasági életet élőnek, elmondja, hogy hány nővel/férfivel volt dolga, hányan tettek neki szerelmi, és testi ajánlatot. Közben abszolút nem ilyen az illető, hanem teljesen az ellenkezője, de sajnos azt hiszi, hogy aki neki tetszik, ilyenre bukik, ilyen vagány ember kell neki. A legnagyobb baj akkor van, ha az illető nem ilyenre vágyódik.
- Hazudós, aki kevesebbnek akar látszani. A másodiknak az ellenkezője. Vannak olyanok, akik tényleg nagyvilági életet élnek, tényleg falják a férfiakat/nőket, nekik mindig fontosabb volt minden és mindenki az aktuális párjuknál. Ezek után pedig beállítják magukat szende szűznek, akik szinte még azt sem tudják, hogy mi az élet. Aztán egy fenét nem. Ők is azért teszik ezt, mert azt hiszik, hogy a leendő, akivel éppen ismerkedik, erre vágyódik.
Bármilyen furcsa is, az ismerkedés elején történtek, illetve azok, amik elhangzottak nagyban befolyásolják a közös életet. Természetesen csak akkor, ha lesz. Ha valaki őszinte rögtön az elején, s "bevállalja" magát, akkor nagy eséllyel indul, indulnak egy közös, bizalommal teli párkapcsolat felé.
Aki hazudós, és többnek akar látszani, annyira ne reménykedjen egy felhőtlen indulásban, vagy egy felhőtlen kapcsolatban. A párja a hazugságokat hiszi igazságnak, s elfogadta, mert "megváltozott a pasija/csaja". Aztán tételezzük fel, hogy történik egy vallomás, és fény derül arra, hogy minden hazugság, s igazából egy visszahúzódó ember volt mindig. Itt viszont az igazságot fogja hazugságnak hinni. Ez már teljes káosz lesz, élt sokáig egy kreált igazságban, aztán jön egy másik igazság, ami igaz, de neki hazugságnak tűnik. Ez lesz a táptalaja a féltékenységekkel teli kapcsolatnak.
Aki hazudós, és kevesebbnek akar látszani. Ha ilyenből kapcsolat lesz nagyjából hasonló "szép" jövőre lehet számítani, mint az előzőben.
Nagyon egyszerű lenne az ismerkedés, és egyszerű lenne egy kapcsolat jövője, ha mindenki saját magát adná, s nem magát hazudná. Legtöbben azért hazudoznak már az elején, mert valakit nagyon szeretnének maguknak, s azt hiszik, hogy a kiszemeltnek olyan igényei vannak, ő olyan, amilyennek hiszik. Nem hinni kell a másikról valamit, hanem kérdezni kell: Te milyen vagy? Én ilyen...
