Talán fel lehetne tenni a kérdést a "mi volt előbb a tyúk, vagy a tojás?" elvén, hogy "ki volt előbb, a szülő, vagy a gyermek?". De ez egy kicsit komolytalan lenne, mégis azért némi kiindulási alapot adhat. A tény az az, hogy mindenki először gyermek, s majd talán egyszer szülővé válik. Mivelhogy mindenki először gyermek, érzi, hogy a szülő milyen vele szemben, s ez ad alapot ahhoz, hogy ő milyen szülővé fog válni. Elhatározhatja, hogy jobb lesz, mint vele voltak, de lehet ugyanolyan (akár jó, akár rossz), vagy lehet teljesen rossz. Figyelembe véve egy gyermek, illetve gyerek érzéseit, s hallva, hogy a szüleit hogyan említi mások előtt, nem a szülő jelenlétében, három kategóriába lehet besorolni a szülőket. A kategóriák előtt mindenképpen előre kell bocsátani, hogy itt nem iskoláskorú gyerekekről beszélünk.
- "AnyáM, ApáM" kategória. Ez a legrosszabb kategória, amikor így beszél, vagy gondolkodik egy gyerek a szüleiről. Itt szinte már-már csak biológiai szülőségről beszélünk, szeretetből fakadó szülőségről nem. Nem az a szülői szeretet legnagyobb mélysége, hogy mindent megkap a gyerek, ami majd a későbbiekben természetesen a szemére van vetve. Az sem szülői szeretet, amikor "mindent megtesznek" a gyerekért, ami szintén a későbbiekben a szemére lesz vetve. Az ilyen szülők szeretik a gyereküket, csak azt felejtik el megkérdezni, hogy az a szeretet amelyet adnak a gyereknek boldogság-e, vagy szeretetként éli-e meg. S ha nem, akkor az nem szeretet, csak a szülő hiszi azt, ugyanis a gyereknek az ő szeretete nem más, mint boldogtalanság. Hajlamosak az ilyen szülők azt hinni, hogy ők tudják legjobban, hogy mire van szüksége a gyereknek, s meg akarják mondani neki, hogy mit tegyen. A hab a tortán, hogy amíg a gyerek úgy táncol, ahogy a szülő fütyül, addig ő a büszkeség, a cseresznye pedig a habon az, amikor a gyerek nem úgy táncol, s máris a család szégyenének van kikiáltva. A legrosszabb esetben pedig képes lelki terrorba dönteni a gyerekét.
- "AnyA/U, ApA/U" kategória. Ez már lelkiekben egy magasabb szint, de még nem a tökéletes. Itt már a gyereknek lehetnek önálló gondolatai, de a szülők továbbra is - persze csak a szülői "óvás" miatt - tesznek próbálkozásokat arra, hogy gyereküket irányítsák. Az ilyen szülőkkel viszont már lehet beszélni, s a beszélgetés nemcsak egyszerű információcsere, hanem kicsit mélyebb és bensőségesebb. Ebben az esetben már nem a szülő szava az egy és örök érvényű igazság. A gyerek nagyobb bizalommal fordulhat a szülő felé, mert tudja, illetve érzi, hogy megértést talál, s a szülő pedig nem akarja irányítani.
- "ÉdesanyA/ÁM, ÉdesapA/ÁM kategória. Egy nagyon - és a szó legnemesebb értelmében - egyszerű ember mondta (előre is bocsánat, de szó szerint idézem): "Ha szőrös, ha szaros, ha hugyos akkor is a gyerekem és mellette vagyok". Ez a lényeg, ez az igazi szeretet. Itt is van véleménye a szülőnek, de azt nem erőlteti a gyerekére, hanem mindenben mellette van, mert neki a gyerek boldogsága a fontos, és nem az, hogy ő legyen boldog a gyerekét boldogtalanságba döntve.
Nagyon egyszerű (lenne) jó szülőnek lenni, ha mindenki azt nézné, hogy a gyereke a gyereke, és az lenne a fontos, hogy boldog legyen. Minden a szülőn múlik. Ha a szülőkkel nem őszinték a gyerekek az azért van, mert a szülő nem volt partner az őszinteségben, s az őszinteség (a szülő miatt) csak vitákat szült. A másik hatalmas tanulság, hogy nem kell magasan iskolázottnak lenni ahhoz, hogy valaki megértse az élet igazi lényegét.
