Ha feltesszük ezt a kérdést, lehet azt mondani, hogy igen, de lehet azt is mondani, hogy nem. Talán a legjobb kategorikusan kijelenteni, hogy nem feltétlenül. Vannak emberek, akiknek az első szerelem lett a nagy szerelem, de vannak olyanok is, akiknek az első szerelem után jött a nagy szerelem.
Első szerelem. Az első szerelem az egyik fél életében teljesen biztos, de lehet, hogy a másikéban is egy teljesen "szűz" területre köszönt be. Szinte minden tekintetben (szívben, testben) szüzek a benne szereplők. Megismerkednek, s éreznek valami kölcsönös vonzalmat, valami kellemes gyomorszorító érzést akkor, amikor már egymásra gondolnak a találkozások előtt. Nem beszélve arról, hogy egymásnak adják oda magukat először, vagy legalább az egyikőjüknek az lesz az első együttlét. Itt számolni kell azzal, hogy a ragaszkodás, a kötődés sokkal erősebb, mert valaki (ha komolyan gondolja) a legféltettebb kincsét odaadta a másiknak, a szerelmének. Természetesen nem kizárt, hogy ez a fajta szerelem, az első szerelem átalakul a nagy szerelemmé, lesz belőle egy életre szóló hűséges kapcsolat. Sajnos van egy másik oldala is az első szerelemnek, amely később, ha mondjuk nagy szerelemmé alakul, visszaüthet. Ez pedig nem más, mint a tapasztalatlanság. Nem a szexualitásbeli, hanem az életben szerzett tapasztalatlanságra kell gondolni. Ha valaki nem kötődik 1000%-kal a párjához, akkor előbb, vagy utóbb elkezd kíváncsi lenni. Ez valahol természetes is, mert elkötelezte magát az elsőhöz, s nem tudja, hogy milyen lehet a másik. Ekkor rádöbbenhet, hogy mégsem az első a nagy szerelem. Az első szerelem fényes oldala mindenképpen a kötődés, az árnyoldal pedig a kíváncsiság, de persze csak akkor, ha valaki nem gondolja komolyan.
Nagy szerelem. Induljunk ki abból, hogy ez nem az első, hanem az első utáni nagy. Ha valaki nem áll meg az első szerelemnél és nem válik naggyá, akkor azután fog eljönni a nagy szerelem. Itt már sokkal tapasztaltabbak a felek, jobban érzik és tudják, hogy mi kell a másiknak, hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban. Nem követik el azokat a hibákat, amelyeket régebben elkövettek, és sokkal jobban tudnak fejlődni személyiségükben. Nagyon nem hajtja őket a kíváncsiság, inkább már az igazi stabilitásra törekszenek. Természetesen a nagy szerelemben nem kell lenézni az első szerelmet. Ha valakinek nem marad az első szerelem nagy szerelemnek, akkor az első könnyen válhat egyfajta "oktató emlékké". Természetesen a nagy szerelemet nem lehet és nem is szabad átformálni az első szerelem mintájára, mert az már teljesen más. Ha pedig valaki át akarja formálni olyanná mint az elsőt, akkor ő még az elsőhöz ragaszkodik, az első szerelem bizonyos részeihez, momentumaihoz.
Van olyan, hogy az első szerelem lesz a nagy szerelem, s kitartanak jóban, rosszban egymás mellett és boldogok, s ha újrakezdhetnék, nem kezdenék akkor sem mással. Nem szabad elfelejteni, hogy az első szerelem legszebb velejárója a kötődés, de ez természetesen nem garantálja, hogy örökké együtt maradnak, mert felébredHET a kíváncsiság, a vágy, a vonzalom más iránt. Van, aki azt mondja, hogy az első szerelemmel kell az életet összekötni. Más azt mondja, hogy a nagy szerelemmel kell az életet összekötni. Mindkettő véleménynek igazat lehet adni, de ugyanakkor el is lehet vetni őket, mert nincs bennük igazság. Úgy gondolom, hogy ha valaki érzelmileg intelligens, akkor meg fogja érezni, hogy az első szerelem a nagy szerelem, vagy pedig a nagy szerelem várat magára.
