A kérdés az újrakezdésre irányul. Vajon az előző kapcsolatok, az előző élet eseményeit fel kell számolni a másikkal való megosztás nélkül, vagy nem? Egyáltalán el kell-e mondani, vagy titokban kell tartani? Itt sem fogjuk kihangsúlyozni, hogy férfi, vagy nő, mert mindkét nemre igaz, illetve igaz lehet.
Tételezzük fel, hogy az ember szereti az őszinteséget, s a párja előtt nem tud bezárkózva lenni, ezért elmond mindent a múltjából, s a párja kérdéseire is válaszol. Mindezt miért? Mert úgy tisztességes a másikkal szemben, hogy elmondjuk, mit tudunk adni, illetve kik vagyunk. Ezt az elején apránként, de nem éveken át kell tenni. Ebben az esetben is igaz lehet, hogy múltból épül a jelen, s abból a jövő. A múlt párkapcsolati szokásai úgy építenek, hogy segítenek nem elkövetni, segítenek kikerülni azokat a hibákat, amelyeket elkövettek az előző kapcsolatukban. Nem utolsó sorban tudnia kell a két félnek, hogy mivel, illetve kivel állnak szemben. Természetesen az őszinteség nagy kockázatot is rejt magában, hisz valaki megriadhat, s könnyen lapátra teheti azt, akiről úgy gondolta, hogy menni fog vele az élet. Három múlttal lehet "büszkélkedni", az egyik a bőséges, a másik az átlagos, a harmadik pedig a visszahúzódó.
Bőséges, vagy dicső múlt. Természetesen itt semmi jóra nem kell gondolni. Ez alatt egészen egyszerűen azt értjük, hogy valakin végigmegy az egész műszak, vagy ő megy végig az egész műszakon. Az ilyen ember nem az ellenkező neműbe (vagy azonosba) szerelmes, hanem a szexbe, s ezen szerelmét akarja beteljesíteni, s nem érdekli, hogy hogyan s milyen áron, de élvezni akarja. Általában az ilyet senki nem vállalja fel egy komolynak induló párkapcsolatba, de azért vannak bizonyos jelek, amelyek a leendő párjával ezt láttatják. Ilyen például az, hogy továbbra is rajong az ellenkező neműért - nemcsak a párjáért - s azért jól megbámulja, s a legperverzebbje még mondja is, hogy "nézzed drágám, milyen jó csaj/pasi". A másik, ha valakivel elkezd beszélni, a szemeivel majdnem felfalj, s félreérthető gesztusokat mutat.
Átlagos, vagy kereső múlt. Vannak emberek, akik keresik a boldogságot, keresik a társat, s ezért próbálkoznak, mert az épp aktuálisról hiszik azt, hogy ő lesz a jó, az igazi. Persze rájönnek, hogy tévednek, s aztán lépnek tovább, először csak megcsalás, aztán elhagyás azért, aki éppen az "igazi". Itt persze nem egy szexfutamra kell gondolni, s nem is kell számokban mérni, mert a keresés még nem nagy baj. A baj az, hogy szinte mindenki előtt - az éppen aktuális igazi - ott a kitárulkozás - nemcsak lelki - és vagy összejön, vagy nem. Pedig csak okosan kellene belemenni a kapcsolatokba.
Visszahúzódó. Ez a "szinte semmi nem volt" kategória. Nem történt más, csak néhány ártatlan flört, s igazi párkapcsolatban jóformán nem is élt. Erről bőven elég ennyi is.
Dióhéjban ilyen múltakkal lehet számolni egy párkapcsolat területén. Valamilyen szinten először is fel kell vállalni a múltat a ténylegesen igazi előtt, aki után már nem lesz újabb igazi, vagy következő próbálkozás. Nyilván ez magában rejti a bizalmatlanság, vagy a szakítás lehetőségét is. Aki igazán szereti a másikat, és tényleg szívből, az nem bírja magában tartani, mert egy idő után a múlt elkezdi az embert nyomasztani, s úgy érzi, hazudik a párjának.
A legfontosabb, hogy először is szembe kell nézni közösen a múltakkal (mindenkinek a párjáéval), s fel kell vállalni, s minden kockázatot bevállalva kell róla beszélni. Természetesen nem feltétlenül szám szerint, s a végletekig részletekbe menően, hanem általánosságban, de a nagy általánosságnál kicsit szűkebben. Teljesen meg kell ismerni a másikat, s ez a rész is elengedhetetlen az ismerkedésből, de persze nem az első randin. Ezzel szembenézni nem feltétlenül a legkellemesebb, de ha ezt az akadály legyőzi mindenki, akkor már elindultak egy közös úton.
A szembenézés után pedig le kell győzni a múlt árnyait. Talán ez nehezebb, mint az első lépés, amikor feltárul a másik múltja. Le lehet könnyen győzni, de lehetnek nagy nehézségek. Akinek megadta az élet, hogy a párja exét, vagy exeit nem kell látnia (akikről mesélt neki), könnyen legyőzni, mert nincs benne az a versengés s az a kérdés, hogy vajon tényleg jobb-e a másiknál. Viszont akkor nehéz legyőzni, ha a másik exét mondjuk sokszor látja, vagy ha aki a párjától régebben akart valamit azzal napi szinten kapcsolatban van különböző okok miatt. Itt nem lehet indok az "akkor még nem voltál sehol", vagy a "veled vagyok, s nem vele", vagy "ő már a múlté". Ha a párja, a jelenlegi akkor még sehol nem volt amikor "történt" valami, azzal, akivel ez a "valami" történt egy helyen van, innentől sajnos a jelenük része, s egy örök vita és bizalmatlankodás kezdőpontja lehet. A másik, a "veled vagyok, nem vele" sem állja meg a helyét, mert ahol történt valami, s "lezáródott", ott azért még könnyen kinyílhatnak a kapuk egy óvatlan pillanatban. Ő már a múlté? Bizonyos dolgokban igen, de sajnos a jelen része maradt.
Felszámolni és megsemmisíteni a múltat nem lehet. Le kell győzni. Ha a múlt pasijai és női valamilyen szinten jelen vannak a mindennapokban, akkor nagyon nehéz azt a bizonyos múltat legyőzni. Le lehet. Minden fonalat el kell vágni, és arra a megállapításra kell jutni, hogy a jelen sokkal jobb, mint a múlt volt. Persze, ha tényleg jobb. Így lehet tiszta lappal nyitni.
