Természetesen nem vallási megfontolásból, hanem féltékenységből és egyéb más okokból. Nagyon sokan legszívesebben csadort adnának a párjukra, hogy más ne gyönyörködhessen bennük - ez az egyik véglet -, vagy fehérneműben, illetve meztelenül küldené boltba és kísérné, hogy mindenki lássa, hogy milyen jó párja van, ez pedig a másik véglet. A kettő között lenne az a bizonyos "aranyközép", amelyet elég nehéz megtalálni, ha valaki a végletek között él. Természetesen direkt nem mondom, hogy nő, vagy férfi, hanem egyszerűen "pár, vagy társ", mert ez jellemző mindkét nemre.
Két értelemben viselhet valaki csadort. Egyik értelemben a testén, ezzel eltakarva, a másik értelemben pedig a szívén és lelkén, szintén eltakarva a belső érzésvilágát. A csador alá pedig jó esetben csak az nézhet, aki erre jogosult, s az nem más, mint a társ. Ha valaki más is kukucskál a csador alá, akkor a csador viselőjét másnak nevezik. Tételezzük fel, és induljunk ki abból, hogy ezt a nem vallási értelemben vett csadort valaki a párjára kényszeríti, vagy saját magára ölti, vagy egészen egyszerűen meztelenkedik.
A kényszerítők. Azt be kell vallani férfiasan, és nőiesen is, hogy mindenkinek a párja görög isten, illetve istennő kell hogy legyen a másik szemében. Természetesen ezt éreztetni is kell a másikkal, hogy az a külső gyönyör igazán őt illeti, neki szól és nem a világ kocsányokon és kiéhezetten lógó férfi, illetve női szemeinek. Ezzel már egy kicsit meg is lehet előzni azt a bizonyos féltékenységet. Ennek ellenére vannak azok a beteges társak, hogy elvárnák, a párjuk járjon nyáron garbóban és nagykabátban, hogy más ne láthassa a bájos domborulatokat illetve hegyeket és völgyeket, meg mosolyokat. Ennek egy beteges féltékenység az oka, mely mögött az rejtőzik, hogy sokan azt hiszik, a párjuk kínálja magát, s csak a bókokat és az "ajánlatokat" várja. Pedig egyszerűen az évszaknak megfelelően akar öltözni. Betegesség rákényszeríteni valakire azt, hogy rejtse el mindenét és süljön meg. És ez csak a külső "csador".
Belső értelemben is sokan próbálják elrejteni a párjukat, illetve fel vannak háborodva, ha másra néz, másra mosolyog, mert nem tudnak különbséget tenni az úgynevezett "hivatalos" és "szerelmes" mosoly között. Ilyenkor várnák el, hogy a másik ne mosolyogjon, ne szóljon, mert - a beteges szerint - azzal is csak kínálja magát. Egy ilyen "kényszerítő" társ ha látja a párját mosolyogni egy ellenkező neműre, rögtön azt hiszi, hogy kitárja a szívét és a lelkét a másik előtt, pedig erről - remélhetőleg - szó sincs. Az ilyen ne lepődjön meg, ha véletlenül a párja megcsalja, mert nem tesz mást, mint megfojtja azzal a csadorral, amelyet rákényszerít.
Akiket nem kell kényszeríteni. Természetesen vannak olyanok, akiket kényszeríteni sem kell, saját maguk öltöztetik testüket és lelküket csadorba, és nem képesek megnyílni ha nem is a világ előtt, de a párjuk előtt sem. Ennek lehet oka valami gyermekkori trauma, szexuális abúzus, vagy sokszoros megaláztatás, mely során beleivódott az egyénbe, hogy ő semmire sem való, mert egy szerencsétlen, vagy pedig nem más, mint egy eszköz. Ilyenkor egy kicsit "le kell vetkőztetni", és éreztetni kell vele, hogy ő nem egy eszköz, nem csúnyaság és nem egy rakás szerencsétlenség. Erre is való az igazi társ, aki rengeteg pozitív megnyilatkozással és megnyilvánulással kell, hogy segítsen, ugyanakkor legyen nagyon megértő és elfogadó. Viszont a "csadort hordó" bízzon a párjában, merjen ráhagyatkozni, mert azért az sem mehet a végtelenségig, hogy a kapcsolatban nem tárulkozik ki sem lelkileg, sem testileg (nem beszél érzéseiről, illetve a gyönyör pillanataira nehezen szakít időt, és ha igen, akkor is kizárólag teljesen sötétben és félig felöltözve.) Ő se lepődjön meg, ha hosszú idő és próbálkozás után a párja máshol próbálkozik tovább.
Akik azért valamit "felvehetnének". Ez lenne a másik véglet, a kitárulkozottak, a meztelenek, a leplezetlenek és kendőzetlenek. Szerintem két ok miatt meztelenkedik valaki. Az egyik, hogy egészen egyszerűen - párkapcsolata ellenére - magamutogató, s a párján kívül mindenkinek mutogatja a külsejét és a belsejét is. Lehet "magamutogatónak" születni, s lehet azzá válni. Az azzá válás fakadhat szintén a gyermek-, és fiatalkorból. Nem kap semmi elismerést, vagy csak rosszat mind külsőleg, mind belsőleg, s meg akar felelni, s azt hiszi, hogy ez a fajta kitárulkozás elfogadott. A másik pedig, hogy rájön "nem egy utolsó darab", s elkezd kitárulkozni, mert "bókéhségben" szenved, s a párja ezt a fajta éhségét és vágyát nem elégíti ki, s nem maga miatt, hanem a "bókéhes" párja miatt. A meztelenkedés másik oka pedig a viselkedési zavar, amikor igazán nem tudja, hogy hogyan kell viselkedni. Itt természetesen nem feltétlenül magatartásra, illetlenségre és neveletlenségre kell gondolni.Azt hiszi, helyesen teszi, ha kitárulkozik lelkileg, s mindenkivel úgy beszél, olyan gesztusokkal, olyan jelekkel, mint a párjával, s úgy öltözködik, hogy éppen nem lát többet a másik ember, mint a társa otthon fürdés közben. Mindezt azért, mert úgy gondolja ez helyes, sőt, társadalmilag, vagy az adott milliőben ez elvárt. Az ilyen se lepődjön meg azon, hogy elhagyják, mert a párja igazán már csak a szexualitásban kapja meg az egyedit, azon kívül már semmi olyan nem marad (mosoly, izgató ruhadarab, kedves szó) amit tényleg magáénak tudhat, illetve csak "neki járna" normális keretek között, mert a párja szinte "kidobja" lelkileg és testileg mindenét mindenkinek.
Tehát a kérdés: Kell lelki és testi csador a férfinek és a nőnek? A válasz egyszerű. Gondoljunk arra a mesére, amikor a király azt kéri a lánytól, hogy menjen el hozzá, de gyalog is menjen, meg ne is; meztelen legyen, meg ne is; vigyen ajándékot, meg ne is. Ez a válasz! Kell is, meg nem is!
A három szélsőséges eset közepét kell megtalálni. Aki a párjára csadort kényszerít és előírja, hogy mit vehet fel, hogyan szólhat máshoz ne számítson sok jóra. Aztán aki eredendően elzárkózik minden tekintetben mindenki előtt (főleg a párja előtt), hosszú idő és rengeteg segítség után szintén ne számítson sok jóra. Végül pedig aki állandóan meztelenkedik és tárva szíve, lelke, érzésvilága, dekoltázsa, vagy gatyája mindenki előtt, szintén előbb, vagy utóbb a társa nélkül marad.
Kell az a csador, DE CSAK ANNYI, HOGY MEGMARADJON A SZÍVBELI, TESTBELI INTIMITÁS, és legyenek tényleg olyan dolgok, amelyekhez senkinek semmi köze, csak a párnak, illetve a társnak. Ha ez csak a szexualitást foglalja magába a "de csak veled fekszem le" kategória, akkor az nagyon rossz. Vannak érzések és látványosságok, amelyek csak a szeretett nőnek, illetve férfinek járnak, s nem a világnak, s benne mindenkinek.
