Szándékos a kérdéses felkiáltás. Vajon el kell válni, ha nem megy együtt? Mielőtt elkezdenénk keresgélni a választ, néhány nagyon fontos dolgot előre kell bocsátani. Az egyik, hogy minden válás házassággal kezdődik. Ez tény. A másik, hogy a házasságnak van pszichológiája és van teológiája is, csak sajnos nem vesznek egymásról tudomást. Ez is tény. A harmadik pedig, hogy egy idő után megrohad az emberben a szeretet. Na, ez is tény.

Mielőtt ezzel foglalkoznánk, nézzünk meg néhány okot, amelyek a váláshoz vezetnek:

• Minden válás előhangja az elhidegülés, majd az esetenként abból következő megcsalás. Amikor a nő nem nő, a férfi pedig nem férfi a házasságban, s keresnek maguknak olyanokat, akik mellett lehetnek nők és lehetnek férfiak.

• Megszűnik az egymás iránti tisztelet. Igen, a tisztelet. A szerelem és a szeretet mellett nagyon fontos a másik irányába érzett tisztelet. Tisztelni és elfogadni a személyiségét, a gondolatai, az érzéseit.

• A megértés teljes hiánya. Ez az az eset, amikor nem tudják megérteni egymást, sőt ez a "megértetlenség" átalakul

• Átformálássá. Annál rosszabb nincs, amikor egy kapcsolatban át akarják egymást formálni saját képükre.

• Megrekedés egy bizonyos szinten. Nem képes a házasságban egy következő szintre lépni a partner, megreked a mindennapok semmis világában. Hátradől, nem foglalkozik semmivel, hiszen megvan akit akart.

• A társ lét megszűnése. A társ nem a házaspár, hanem mindenki más. Ezeket lehet barát-barátnő centrikus, illetve szülő centrikus házasságnak nevezni.

Ez csak néhány szembetűnő magyarázat a válás felé vezető úton, s ezeken kívül még nagyon sok olyan dolog, érzés van, amely segíthet abban, hogy az emberek inkább ne akarjanak azzal élni, akivel együtt élnek, de más irányba néznek. A házasság lényege az együtt, egy irányba tekintés a saját vélemény megőrzésével és tiszteletben tartásával.Itt kell megemlíteni a tudományok sokszor nagy részrehajlóságát. A teológia a Transzcendens teljes bevonásával képzeli el a házasságot, amikor minden bajt majd a Mindenek feletti megold, ez az a helyzet, amikor ketten vannak hármasban. A pszichológia pedig azt hangsúlyozza, hogy két önálló lény él a kapcsolatban saját érzésvilággal, saját gondolattal.

Meg kell találni az áthidalást, amikor a teológia elismeri, hogy nem kell egy kimondott "igen" után valakit a földi pokolba kényszeríteni, ha nem megy a házasság, s belekényszeríteni a vakmerő bizakodásba, hogy majd "ott fent megoldják". Magyarul elismeri a házasság pszichológiáját, de nagyon. A pszichológia pedig meglátja a transzcendens létezését, s nem hagyja ki az ilyen esetekből sem (mondjuk az már bizonyított, hogy az ima hatására az agyban különféle kémiai folyamatok indulnak el, épp ezért az imának már van pszichológiája, tehát tett "a tudomány lépést a másik felé"). Egy szerzetes azt mondta, ha "nem megy, el kell válni, mert megrohad az emberben a szeretet". Talán kissé elhamarkodott kijelentés volt, de az tény, hogy az emberben megrohad a szeretet egy néha "meggondolatlanul kimondott" igen miatt, vagy sokszoros problémák után.

Abszurd beszólások a válás árnyékában:

• Próbáljátok meg! - valószínűleg megpróbálták, de nem ment, azért akarnak elválni.

• Utazzatok el! - ki a francnak van kedve azzal utazgatni, akit effektíve már nem is szeret, s nemhogy az érintését nem bírja elviselni, de még a hangját sem akarja hallani.

• A gyerekek miatt maradjatok együtt! - egy nagy frászt. A gyerek érzi a feszültséget, érzi, hogy minden nap egy színházi előadás, s ez nem tesz jót senkinek. Ezzel lehet csak igazán ártani.

• Mi is elválhattunk volna! - miért nem tették meg?

Ezek, s társaik már-már tragikomédiák. Tragikus, hogy emberek olyan helyzetben ilyen komikus dolgokat tanácsolnak, s ez tömegtermék, mert minden válásnál ebből a négyből minimum kettőt szoktak tanácsolni.

A fenti kérdésre nincs válasz, csak esetleg tények és tanácsok, de normálisak és nem szamárságok.

El kell válni?

• Jól meg kell ismerni a másikat, de tényleg nagyon jól, a családját is, és akkor kell kimondani a boldogító igent.

• Meg kell hódítani minden nap a másikat, s meg kell őrülni minden nap a másikért. (Életkornak megfelelően.)

• "Soha nincs veszekedés." - Ez hazugság és elfojtás.

• Ha valami baj van, vagy öröm, csak második a szülő és a barát, első a TÁRS!

• Ha nagy a baj, akkor nem baráti, vagy szülői tanácsok kellenek, hanem rendes szakemberek (lelkész, pszichológus, mediátor, házasságterapeuta stb...)

Ha nem tudnak egymásnak segíteni, ha nem tud a külső szakember segíteni, akkor viszont el kell gondolkodni komolyan a folytatáson.