Mi jut ilyenkor az emberek eszébe? "Harmadik utas a szerető", vagy "titkos élvezet", vagy "veszélyes élvezet" és lehetne egészen a végtelenségig sorolni, hogy egy szeretőt milyen címekkel ruháznak fel. Természetesen sokan vannak, akik ezt a "szeretői" állapotot mélységesen elítélik, de az az ő bajuk. Ezt nem elítélni kell, hanem megérteni, persze bizonyos fokig,s nem legalizálva ezt a státusz. A szeretőket két csoportra lehet osztani, az a csoport, amelyik csak a szexről szól, és az a csoport, ahol még lehet valami ami több puszta testiségnél, és van jövője. Itt most nem házasságról beszélünk, nem jegyességről, nem együtt élésről, nem járásról, hanem ezeket összefoglalva egyszerűen csak kapcsolatokról.

Nagyon sokszor akkor keresnek maguknak szeretőt a tartós kapcsolatban élők, amikor valamit nem kapnak meg otthon a párjuktól. Természetesen itt rögtön a variációkkal és akrobatikus mutatványokkal fűszerezett testiségre gondolunk, amely otthon már uncsi, fantáziátlan, s megvan pár percben. Viszont gondoljunk egészen nyugodtan egy úgynevezett "érzelmi szeretőségre", amikor valaki sokkal jobban megérti magát egy ellenkező nemű "baráttal", mint a saját párjával. Mindenben második lesz a pár, és első az érzelmi szerető. Azért van sokaknak ilyen szeretője, mert otthon semmi elismerést nem kapnak, megbecsülést is alig, az elért eredményeik természetesnek vannak véve, és még lehetne sorolni. Azt be kell viszont vallani, hogy egy ilyen érzelmi szeretőségnél is motoszkál tudat alatt a szexualitás, aztán sok esetben fel is tör, de ez nem törvényszerű.

Két csoportot említettem:

• Szexről szóló szeretőség, avagy "Több nem lehet, de ezt élvezzük". Az esetek többségében azért ez kimondva, vagy kimondatlanul, de tisztázva van. Két ember összeakad, megkívánják egymást, aztán jöhet a hancúr. Általában itt az érzelmek igazán nem dominálnak, s olyanok mennek bele ebbe, akik otthon már unják amit kapnak a párjuktól, vagy éppen nem kapnak, s van valaki, aki ugyanebben a cipőben jár, s egymásra találnak. Igazából egyikőjük sem akarja a párkapcsolatát felrúgni - anyagi okok, gyerek, vagy épp mert "azért szereti és ragaszkodik a párjához" - és mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül szexualitásban kettős életet él. Plusz izgalmat ad a titok, a lebukás veszélye, a megbeszélt légyottok, bérelt szobák, autó, park, értekezletre utazás, több napos fejtágító illetve konferencia, és a bőség skálája kimeríthetetlen. Ezt tovább nem is érdemes boncolgatni, ez csak ennyiről szól és kész. 

• Amiből még lehet valami. Senkinek sincs a sorsa megpecsételve, s ebből kifolyólag történhet bármi, főleg akkor, ha a kapcsolatban valami megromlott, s többszöri próbálkozás után is csak egy fájdalmas nyüglődés az egész. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy nemcsak két egyedülálló ember eshet szerelembe, hanem bizony kölcsönös szimpátia után kialakulhat olyan emberek között is, akik párkapcsolatban élnek mindketten, vagy csak az egyik fél. Itt viszont nem használhatjuk annyira a "SZERETŐ" kifejezést, mert sokkal jobban illik ide a "SZERET Ő" megfogalmazás, mert ez tényleg szeretetről szól. Ebben az értelemben pedig a kezdődő párkapcsolat első lépcsőfoka a szeretőség, amely érzelmi indíttatásból fog átcsapni szexuális vágyba, majd csúcsba. Ez abban az esetben történik meg, ha valaki rossz, szinte már boldoggá tehetetlen kapcsolatban él, és kudarcba fulladt minden próbálkozás, amely a kapcsolat megmentésére irányult. Itt már azért van valaki együtt a párjával, mert megszokta, vagy nehéz kiszállni a kapcsolatból, vagy éppen sajnálja egyedül hagyni. Ezek viszont nem vezetnek sehova, főleg a boldogságba nem. Ha ebben a "védtelen" állapotban érkezik meg a harmadik szereplő, akkor ott könnyen megtörténhet bármi. Ezzel számolni kell. Az ember nemcsak társas lény, hanem boldogságra született, azt kereső teremtés. Persze a boldogság keresését normális keretek között kell érteni.  

Ebből a két fajtából is látszik, hogy szeretőnek lenni nem feltétlenül bűn, vagy baj, mert ha ez nem csak testi érzésekről szól, s nincs megbeszélve, hogy "csak élvezzük egymást, aztán jó", akkor ebből még lehet egy boldog kapcsolat is. Meg kell adni a második esetben az újrakezdés lehetőségét akkor, s abban az esetben, ha a párkapcsolatban élő fél, vagy felek nem tudják az élt kapcsolatukat helyrehozni, s boldoggá tenni.

Mennyi ideig lehet valaki szerető? Azért itt nem végtelen időről beszélünk. Amikor ott az esély, hogy valaki kezdhet új életet, s a "szerető", "szeretők" lépcsőfokról fel lehet lépni a "társ" fokára, ezt nem kell a végtelenségig halogatni. Miért? Azért, mert aki egyedül van, egy idő után kihasználva érzi magát a másik által, aki még benne van a kapcsolatban. Hiába nyugtatgatja az érzései biztossága felől, még akkor is a párjához megy haza, vele fekszik egy ágyban. Ebben az esetben az teljesen mindegy, hogy ez látszat, akkor is csak a második az, akit igazán szeret. Természetesen meg lehet valahol érteni a kapcsolatban élő hezitálását is, mert - bármilyen rossz is a kapcsolat - ott a biztos, s nem tudja, mit hozhat a jövő. Ilyenkor vagy kockáztat a boldogságért, vagy nem, de akkor már nagyon "kihasználás szaga" van a "szeretővel" folytatott kapcsolatnak. 

Mi történik a változtatás után? Egyszerű. Szeretőkből társakká válnak, s élnek boldogan amíg meg nem halnak. Ez a része egyszerűbb, a másik a nehezebb. Jönnek az értelmes emberek hangjai, válás esetén az elhagyott családjának okosabbnál okosabb megnyilatkozásai, mert hiszen a gyerekük ki lett dobva.

Amit szoktak ilyenkor mondani:

• Elszerette...
• Tönkretett egy családot...
• Magára hagyta...

Itt is végtelen a sor. DE! Csak attól lehet valakit elszeretni, aki nem szereti a párját; Csak annak lehet tönkretenni a családját, akinek már amúgy sem volt jó a párja miatt; Csak azt lehet magára hagyni, aki már a kapcsolatban érzelmekben magára hagyta a párját. 

 A fentebb említett három mondatkezdésen kívül még több ilyen van, de ezek a leggyakoribbak. Mi a jellemzőjük? Leginkább önző emberek mondják, akik sértettnek érzik magukat, szűklátókörűek, s rosszul választottak maguknak társat, s az életük nagy részét rossz választásuk miatt elfojtásokban, s boldogtalanságban élték le. Beszél belőlük az ebből fakadó düh, irigység és féltékenység, hogy más mert boldog lenni.

Szeretőnek lenni egy állapot, amely vagy állandósul, vagy megszűnik. "Szeret Ő"-nek lenni egy első lépés a társ állapotig. De a lényeg akkor is változatlan: Nem szabad soha elhamarkodottan dönteni, s jól meg kell ismerni a leendő párt, s vele boldognak lenni, közösen boldoggá tenni az életet. Ha ez nem megy, akkor van más lehetőség, lehet boldog két ember egy új kapcsolatban, de ezt nem szabad önző módon megkárosítani a körülöttük élőknek, mert önmaguknak, s nem a környezetnek kell élni, s nem a környezetet kell boldoggá tenni.