Az esetek nagy részében amikor valaki elhatározza, hogy valakivel tartós, vagy esetleg élete végéig szóló kapcsolatot akar létesíteni, benne foglaltatik az elhatározásban, hogy testi kapcsolatot is csak kizárólag vele fog ápolni. Persze ott a rizikó, hogy megunják egymással a testiséget, nem jönnek lázba egymástól, vagy nem tudja szívben, lélekben és testben (egyszerre) kielégíteni a társát valaki. Ezekre természetesen van megoldás, de csak akkor, ha tényleg meg akarják oldani a problémákat. Megoldásról természetesen csak akkor van értelme beszélni, ha valaki a szexualitásban egy olyan csodálatos dolgot lát, ami a szeretet legkifejezőbb eszköze, amikor odaadja egyik a másiknak mindenét, a szívét, a lelkét, minden szerelmét és a testét. Mert valljuk be! Egy ember a fehérneműjét jó esetben két ember előtt dobja le. Az egyik a szerelme, a másik pedig az orvos (ha szükséges). Aki máshol is dobálja a fehérneműit máshogy szokás nevezni, akár kint áll az út szélén, akár nem. Amíg valaki szingli és nem bír magával a másik szinglivel szemben, az egy dolog. Keményebb, amikor valaki kapcsolatban él, s úgy nem bír magával, vagy valaki szingli, s a kapcsolatban élő kell neki.
Mindenek előtt meg kell látni a különbséget szeretkezés és "amit a cipővel szoktunk csinálni sárkefével" között. Az elsőt azok csinálják, akik ténylegesen szeretik egymást, szerelmesek egymásba, s ezzel fejezik ki egymás iránti érzéseiket, ebben fejeződik ki az érzések csúcsa. A másikat pedig azok űzik, akik csak az élvezetre hajtanak.
Nézzünk, hogy nézhet ki a párkapcsolatokban a szexualitás:
- Egymást szerető, egymásba szerelmes pár. Ha a kezdeti láng egy kicsit alább is hagy az évek, évtizedek folyamán, még akkor is lázba tudnak jönni egymástól, s meg tudnak őrülni egymásért. Nem is vágyódnak senki másra, csak a szerelmükre, a párjukra.
- Egy pár, ahol csak az egyik fél a szerelmes, aki igazán szeret. Itt először el kell gondolkodni, hogy miért van ez így, mert egy hibás soha nincs. Valamelyiknek nem elég amit a másiktól kap, s inkább elmegy máshova, hogy a vágyai kielégítést nyerjenek. Mondjuk kiderül, s mivel védekezik a megcsaló? Hát a "de nekem nem jelentett semmit!" című szállóigével. Lehet, hogy neki nem, de a párjának igen.
Vannak olyan emberek, akik azt vallják, hogy nyugodtan meg lehet csalni a párjukat. Nekik tényleg nem jelent semmit, csak kipróbálják, hogy a párjuknál többet tud-e az, akivel éppen szexuális kapcsolatot létesítenek. Aztán vannak azok, akik "jól megnézik az étlapot", de otthon fogyasztanak. Magyarul meg-megnézik az előttük menőt, a velük szembe jövőt, talán még fantáziálnak is róla, de rájönnek, hogy a párjuk mindenkinél jobb nő/pasi.Végül pedig ne felejtsük el azokat sem, akik tényleg csak a párjukat látják, s a világ minden kincséért sem csalnák meg őket, még gondolatban sem.
Nem szabad azonban elfelejteni a "szeretőséget" sem, illetve leginkább a "szeret Ő-séget". Ott lehet igaz szerelem, lehet szerelemből testiség, de akkor nagyon el kell gondolkodni, hogy mit akarnak csinálni, s melyiket akarják lezárni. Vagy a "szeretőséget" a kapcsolat javára, vagy a kapcsolatot a "szeretőség" javára.
Minden megcsalás kiküszöbölhető. A legegyszerűbben úgy, hogy valaki szingli marad, és szinglivel kezd ki. Ez természetesen csak azoknak való leginkább, akik nem bírják féken tartani azt, mi a ruhájuk alatt megbúvik. Viszont aki egy igazi kapcsolatba szeretne belevágni, szoktassa magát a gondolathoz, hogy ott nagyon is illik hűnek lenni a másikhoz. Aki pedig kapcsolatban él, s megcsalja párját, és ráadásul elsüti a "de nekem nem jelentett semmit!", legjobb azonnal kipenderíteni. Az ilyen egy önző ember, mert csak azzal foglalkozik, hogy neki nem jelentett semmit, viszont ott a párja, s ott van az, akivel megcsalta. A párjának az esetek nagy részében fájdalmat okoz. A másik félnek vagy nem jelent semmit, vagy többet jelent, mint egy futó kaland, de többet nem várhat, ezért neki is fáj.
Felesleges a nyugtatókat keresni, miszerint "ha nem tudom, nem fáj". Jó hír, hogy "a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát".
