A lerágott közmondás: A hazug embert előbb utol érik mint a sánta kutyát. Nagyon unalmas, de sajnos igaz. A hazugnak mindig sikerül lebukni, vagy nem, ha jól csinálja. Inkább azt kellene mondani, hogy a "hazug embert előbb utol érhetik, mint a sánta kutyát". A lényegen viszont semmi sem változtat, miszerint jobb bevállalni az igazságot még akkor is, ha az egy ideig fájdalmat, vagy szenvedést okozhat.

A hazugság nem más, mint az igazság másik oldala. Amikor az ember hazudik elferdíti, vagy teljesen eltünteti az igazságot. Persze van a füllentés is a hazugságon belül, de az igazából szót sem érdemel, márt másnak nem származik belőle kára.

Mikor füllent az ember? Általában akkor, amikor meglepni készül valakit, amikor a jó ügy érdekében nem lehet a teljes igazságot tálalni, vagy akár akkor is füllentünk, amikor valaki egészségi állapotunkról érdeklődik, s mi azt mondjuk, hogy jól vagyunk, aztán egy fenét. Látható, hogy a füllentés még annyira nem is gázos dolog. Gondoljunk bele őszintén... Hányszor füllentünk egy nap? Sokszor, de abból még baj nem származott. Főleg, ha a felsoroltak miatt tettük.

A hazugság sokkal keményem dolog, s nagyon sokan ezt hatalmas előnyben részesítik, mondván, hogy ez így jó. Két embernek lehet hazudni. A másiknak, s magunknak. Természetesen egyik sem jó, mert ebből bizony kára származik embereknek, s - ha nem is tevőlegesen -, de bántjuk a másikat.

Hazugság a másiknak. Lehet egy embernek hazudni, lehet embereknek hazudni, s lehet hazudni a világnak is. Aki hazudik azt hiszi, hogy ez a jó. Csak a legnagyobb kérdés: hogy ez kinek jó? Az igazságot elferdíteni hosszú távon nem lehet, s nem is jó. Ezt azért teszik sokan, mert jobb színben akarják magukat feltüntetni. Hazugságok árán akarják eltüntetni azt, amit talán nem is kellene titkolni. Olyannak akarják magukat beállítani, amilyenek nem is valójában. Ezt a sort még így lehet folytatni, de teljesen felesleges, hiszen mindenki tudja, hogy miért szokás hazudni, vagy éppen miért hazudik.

A másik fő tárgya a hazugságnak, amikor a saját szemetünket akarjuk titkolni. Ide lehet gondolni a megcslást, az anyagi dolgokat, és itt is végeláthatatlan a sor.

Hazugság magunknak. Na ez az, ami még röhejes is lehet. Amikor az embenek nincsen egészséges önismerete, és magának hazudozik magáról, és még el is hiszi, aztán körülötte meg röhög mindenki rajta. Ebből is hatalmas kárt lehet szenvedni, és okolni sem lehet mást, csak a buta és helytelen viselkedésünket. Ezzel egy csomó konfliktus lehet okozni, elsősorban magunknak, és nem a másiknak.

Bárhogy is nézzük, hazudni nem jó. Rövid távon talán kifizetődő, de amúgy hatalmas nagy ráfizetés. Jobb őszintének lenni azzal, akivel csak lehet.