Természetesen akit már megcsaltak, rögtön azt mondja, hogy a megcsaló. Aki meg megcsalt, rögtön azt mondja, hogy az, akitől elcsusszant máshoz. Akkor most ki is? Az egyik szerint a másik, a másik szerint az egyik.
Először szögezzük le, hogy mi a megcsalás. A megcsalás nem más, mint amikor a szívünk, vagy másunk másért dobban, másért lüktet, másért üt. Innentől fogva nem érdemes csak kihegyezni a "szokványos" testi megcsalásra, mert már lélekben is meg lehet csalni valakit azzal, hogy ha már másra nézünk és közben azt gondoljuk, hogy "tudnám szeretni". Na, meg mást is, de azt most ne részletezzük. Tehát a megcsalás valahol mindig a szívből indul, s a testiségben ölt testet. Úgy gondolom, ne válasszuk most szét, hanem beszéljünk csak egyszerűen megcsalásról.
Van aki azt a véleményt tartja, hogy nem baj, ha a párja megéhezik, de otthon egyen. Aztán mást azt mondja, hogy attól, hogy diétázik, az étlapot még megnézheti. Szerintem a legjobb, ha mindenki az otthoni étlapot nézve éhezik meg és oltja az éhségét. Az régen rossz, ha az otthoni étlap már unalmas. Minden ételt kicsit fel lehet újítani, lehet máshogy tálalni úgy, hogy az ember akarja azt.
De mégis! Ki a hibás?
Akit megcsaltak? Bizonyára ha van ilyen, akkor a párját hibáztatja, hogy ő tehet mindenről. Csak egy kicsit el kellene gondolkodni a miérteken. Vajon miért keresett mást? Vajon mivel ad neki többet az alkalmi partner? Megmondom. Azért keresett mást, mert valamit otthon nem kapott meg. Az alkalmi partner mivel ad neki többet? Semmivel, csak pár óráig van önbizalma, férfinek, vagy - ha nő - nőnek érzi magát.
Hibás aki megcsal? Ő áldozatnak gonolja magát, s megmagyarázza, hogy ő csak kényszerből ment máshova ilyen, vagy olyan boldogságot keresni, mert otthon nem kapott meg mindent. Ezzel legalizálja saját magát, pedig nagyon nem kellene.
A megcsalás otthon kezdődik, a mindennapokban. Semmi más gyökere nincs, csak mindketten beszürkültek a szürke hétköznapokkal együtt, s nem tudtak színt vinni a napokba, s egymásba. A kezdeti illúzió és varázslat könnyen elmúlhat, hiszen lakva ismer az ember. Ilyenkor pedig nem mindig a legelőnyösebb arcukat mutatják egymásnak, amire aztán nagyon be lehet indulni. Csak azt felejtik el, hogy más sem különlegesebb a párjuknál.
Egyszerű példa: Mit lát a feleség sok év után? Látja a férjét a szokásos piros senior melegítőjében, a gyűrött otthoni felsőben, osaka papucsban, miközben kellemeset böffent egy üveg Dreher után. Ezzel szembe ott van a munkatárs, aki mindig fess, mintha skatulyából húzták volna ki. Megkívánja testét, lelkét, aztán megtörténik a nagy összeolvadás egyszer, kétszer, háromszor, sorozatosan. Egyik ilyen pillanat után meglátja az addig fess munkatárs nem piros, hanem kék senior melegítőjét, az osaka papuccsal, és a hűtőben nem a Drehert, hanem a Tuborgot, amitől valószínűleg vacsi után hatalmast böffent. Éredemes volt. Nem. (Ezt el lehet mondnai a férfiakról is, akik megunják a feleségüket.)
Tehát kedves megcsaltak, azért ne tekintsék magukat hatalmas nagy áldozatnak. Nem kellene punnyadni. A kedves megcsalók pedig ne legalizálják tetteiket, mert nincs értelme. Egy kapcsolat addig érdekes, amíg egymást megszerzik. Azután pedig érdekessé kell tenni, s fel kell fedezni a másikat minden nap, és ugyanúgy, mint az elején, meg kell hódítani.
Összegezve: Akik arra vetemednek, hogy megcsalják a másikat, nem hibások. Akiket megcsalnak, ő pedig nem áldozatok. Egyszerre hibás mindkettő, mert egy hibás soha nincs, és áldozat mindegyikük.
A megcsalásban egy "jó" van. Mint már fentebb említettem, addig a pár óráig a megcsló férfi, vagy nő férfinek, vagy nőnek érzi magát, s a következő találkozásik könnyebb elviselni az otthoni semmit. Viszont ez egy idő után szenvedéssé fog válni.
A titok nyitja a beszélgetés. Mindenről. Ha kevés az érzelem, akkor arról. Ha kevés a testiség, akkor arról. Egyszerűen meg kell látni minden nap a másikban az újat, a szépet, az izgatót.
Ha pedig valaki nem hajlandó változtatni magán (persze az ésszerű keretek között), és a párja sokat próbált vele beszélni, akkor viszont egy hibás van... Joggal lehetne mondani, hogy az ilyen megérdemli, hogy megcsalják. De ez még mindig nem legalizálja, hogy a másik elmenjen tőle. Aki nem bír párkapcsolatban élni, nem akarja, hogy megcsalják, akkor maradjon szingli. Aki pedig egy ember mellett nem képes megállni, neki is jobb egyedül, elköteleződés nélkül.
CSAK FIGYELNI KELL A MÁSIKRA, ENNYI A LÉNYEG!