2014.01.18.
11:57

Írta: Tapsy

Megbocsátás? Érdemes? Lehet? Kell?

Ezen gondolkodom, hogy tényleg meg kell e bocsátani, vagy nem. Néztem egy cikket, ahol leírják a megbocsátás 7 lépését. Lehet találni egy könyvtárra való könyvet, amely néha tele van ömlengéssel, csöpögéssel, s egyéb hasonló valamikkel, ahol a nagy bocsánatkérés és megbocsátás már-már egy hatalmas lelki élménnyé van emelve, egyfajta katarzissá, sőt, sokan átélik egy ilyen esetben a szexuális gyönyör lelki változatát is, aztán boruljunk össze, és szeressük egymást gyerekek.

Ha valaki megbánt, elvárjuk, hogy bocsánatot kérjen. Ha valakit megbántunk, akkor elvárja, hogy bocsánatot kérjünk. Mennyivel egyszerűbb lenne nem megbántani a másikat és figyelni rá! Akkor nem kellene eljátszani a "bocsánatos produkciót"! Na, meg tudni kell, hogy szinte senki sem gondolja igazán komolyan sem a bocsánatkérést, sem a megbocsátást. A tüske ott fog maradni a sértettben, a sértő pedig magában úgyis azt gondolja, hogy nem tett semmi rosszat, bolond és gyenge aki megsértődött. Aki komolyan gondolja a bocsánatkérést és megbocsátást, akkor elnézését kérem, de itt is a bizonyíték, miszerint a kivétel erősíti a szabályt.

Itt nem azon van a lényeg, hogy egymásnak miket mondunk, s hogyan kérünk bocsánatot. Nem az a lényeg, hogy hány lépésben kérünk bocsánatot, meg hány lépésben bocsátunk meg. Itt a lényeg a felejtésen van, hogy tud-e az ember felejteni. Szerintem nem.

Egy barátom (naná, hogy ügyvéd :-) ) azt mondta, hogy: két dolgot nem szabad elfelejteni, azt aki jót tett neked, és azt, aki rosszat. Annyit módosítanék rajta, hogykét dolgot SZINTE LEHETETLEN ELFELEJTENI, és van, amit nem is szabad soha elfeljteni. Van benne igazság, nem is kicsi. Nézzünk egy kicsit magunkba, oda, ahova nem szeretünk, a lelkünk mélyére, ahol igazi énünk lakik! Hányszor kértek tőlünk bocsánatot? Hányszor bocsátottunk meg szóban? És a lényeg: Hányszor felejtettük el?Na???? Őszintén!!!!

Mit nem szabad soha elfelejteni? A saját hibákat, azokat a bántásokat, amiket tettünk, elkövettünk a másikkal szemben. Azokat mélyen, s egész nyugodtan írjuk magunkba, hogy többé ne kövessük el.

Mit lehetne elfelejteni? A bántásokat, amelyeket kaptunk a másiktól.

Összegezve: Szerintem a szó és érzés szorosan vett értelmében borzasztóan ritka, amikor megbocsátásról lehet beszélni. Felejteni kellene mindenkinek, ami szintén elég sokszor lehetetlen. Ha tüskét kapunk, azt ki lehet húzni, de azután sokáig ott marad a helye.

A legegyszerűbb megoldás az emberi kapcsolatok szűkebb szintjén (család, párkapcsolat, közösség amiben éppen vagyunk) hogy először meg kell ismerni a másikat, és tudni kell, mi az ami fájó neki, amivel lehet bántani. Egyszerűen nem kell megbántani, hanem figyelni kell rá.

Sokkal egyszerűbb a másikra figyelni, mint megbántani, s "eltragikomédiázni" a bocsánat kérését, esdeklését több napos felvonásban.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tapsy.blog.hu/api/trackback/id/tr415768985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

meg6ódó 2014.01.21. 09:49:29

Ahogy JFK mondta annak idején, „Bocsáss + ellenségeidnek, de jól jegyezd + a nevüket!”
De a poszt legfontosabb része ---> „Nézzünk egy kicsit magunkba, oda, ahova nem szeretünk, a lelkünk mélyére, ahol igazi énünk lakik! Hányszor kértek tőlünk bocsánatot? Hányszor bocsátottunk meg szóban? És a lényeg: Hányszor felejtettük el?Na???? Őszintén!!!! „
Egy „igazmagyar” nem felejt, mert ez van a génjeiben. Teszem hozzá, hogy sajnos. És az igazmagyar nem véletlenül van idézőjelben. A valóságban pedig a +bocsátásért való esedezés nem mindig, vagy szinte sohasem őszinte. Ha... egyáltalán eljut valaki a bocsánatkérésig. Mert a bocsánatkérés egyfajta beismerése a hibázásnak, ami - valljuk be – +int csak nem az erősségünk.
A +oldás pedig egyértelműen az utolsó mondat lenne.

Néni 2014.02.19. 22:04:04

A kivételek nevében köszönöm az elnézés kérést! :)
Szerintem igenis kell a bocsánat kérés, ha az őszinte tud lenni. Ha nem is lelki élmény, de egyfajta lelki tehertől való megszabadulás annak a reményével, hogy az akit megsebeztem gyógyulhat ezáltal.
Lehet hogy ez csöpögős...
Meg lehet bocsátani, de felejteni nem szabad!Építkezni kell belőle.

Nap Sugárnap 2014.03.28. 18:39:24

Igen igen vannak kivételek,mégha nemis többségben de lesznek is. :) Nehéz bocsánatot kérni amit azthiszem már valamelyik kommentben leírtam :),de ha már megtesszük az egyet jelent azzal hogy megalázkodunk és belegondolunk hibát követtünk el.Az aki csak kimondja ezt a szót bocsánat,szerintem ő is elgondolkozik ezen csak magának sem meri bevallani,de ez számos szituációtól függhet,mekkorka is az a dolog amiért fejet kell hajtanunk.Mondjuk ha megeszem valaki joghurtját a hűtőből,és aztmondom bocs az reális,de még akkor is tudom hogy Én ettem meg,és akkor is ezt gondolom miközben kanalazom, :P .ha meg megbántok valakit tettel,szóval az mégnagyobb bocsánatkéréssel jár...Úgy gondolom hogy minél többször kell bocsánatot kérnünk annál jobban gondoljuk komolyan,de ez csak akkor működik ha más más embertől kérünk elnézést-bocsánatot,ha viszont egy bizonyos embert bántunk meg ott egy idő mulva csak két szót mondunk ki.Ellenben viszont ha ugyanazt az embert bántjuk meg többször,és figyelmen kívül hagyva egy jó ideig a bocsánat kérést mindent folytatva a régi kerékvágásban és egyszer csak megnyílik a "tettes-bűnös" akkor az a legigazibb bocsánat kérés,hiszen ő hozza elő és beszél róla megnyílik így változik is.Az pedig hogy megbocsájtunk e vagy sem hát erre azt szoktam mondani a szem a lélek tükre,és a megérzés a ráadás. :D

Nap Sugárnap 2014.03.28. 18:54:34

Uhhh és mégvalami,saját tapasztalatom hogy a lelkiválság is okot ad arra hogy megbántsunk embereket akaratunkon kívül,vagy ha megjön egy bizonyos dolog nálunk nőknél minden hónapban akkor is túlfűtöttek vagyunk,és igen mondunk ki olyan szavakat vagy tehetünk olyan gesztusokat a másik felé ami nem alapvetően pozitív ránk nézve,szegény másik félről ne is beszéljünk főleeg ha valaki házisárkány típus,de ez olyan alapvető a bántás dologban nemigaz?Véleményem szerint ilyenkor egy szalagot kellene magunkra kötni,mint a szépségkiráynők BOCSÁNATOT KÉREK felirattal! :)Abban viszont teljesen igazad van persze súlypontól függően :megkell jegyezni ezeket,nem szabad elfelejteni talán még jól is jöhet még évekkel később is,jó fejben tartani ezeket a dolgokat.
süti beállítások módosítása